Túl a ketrecen, avagy hogyan lehet kézhez szoktatni egy papagájt
Minden madártulajdonos számára nagy lépés, ha a madara hagyja magát megsimogatni, sőt, még a gazdája kezén is képes megülni. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, és ne is várjuk, hogy a madár ezt a hazahozása után rögtön megtegye.
Sok türelemre és odafigyelés kell, és persze idő, hogy a madár teljes mértékben bízzon bennünk. De hogyan is érhetjük ezt el? A következőkben a bizalom kiépítéséhez és a kézhez szoktatáshoz adunk tanácsokat.
Első lépés: a bizalom kialakítása
Az első lépés az, hogy a madár megszokjon minket, hozzá szokjon az emberek társaságához. Ehhez persze az kell, hogy biztonságban érezze magát új otthonában, aminek elengedhetetlen feltétele egy megfelelő kalitka, és persze a kalitka jó elhelyezése. Érdemes a kalitkát a falhoz tenni, és persze kellően magasra is, hogy a papagáj minél többet belásson a környezetéből.
Érdemes a kalitka aljára egy kivehető tálcát tenni a könnyebb tisztítás érdekében, így kevésbé zavarjuk meg a madarat. Az etető és itató töltését is lassú, megfontolt mozdulatokkal végezzük, és a ketrecet is mindig így közelítsük meg.
A hirtelen mozdulatok megijeszthetik a madarat, nekünk pedig pont az a célunk, hogy jól érezze magát és bízzon bennünk. Ebben a napi rutin kialakítása is segítségünkre lehet. Ha beszélünk a madárhoz, azt halkan, kedvesen tegyük, így hamar válaszolni is fog nekünk.
Kézhez szoktatás lépései
Általában néhány nap elég, hogy a madár megszokja az új környezetét és a jelenlétünket, ezért viszonylag hamar elkezdhetünk a kézhez szoktatást is. Ez viszont már egy lényegesen hosszabb folyamat lesz. Az első lépés, hogy a madarakat megtanítsuk arra, hogy ha a kezünk a kalitkába kerül, az számára mindig csak jót fog jelenteni. Ha a kezünket a ketrecen vagy épp csak benne megszokja a madár, akkor elkezdhetjük kicsit mélyebbre is betenni a kalitkába. Legyen nálunk mindig valami finom csemege a számára, például alma.
Az első pár alkalommal valószínűleg csak nézni fogja a csemegét és a kezünket, de egy idő után elveszi majd. Először csak gyorsan elveszi, majd visszaröppen a helyére, de idővel megszokja, hogy a kezünk nem jelent veszélyt.
