Kiskutyák nevelése
A kiskutyák nevelése nem könnyű feladat, de ha kicsit informálódunk és megfelelő figyelemmel, törődéssel és következetességgel dolgozunk, gyorsan eredményt érhetünk el. A nevelést, tanítást három fázisra bonthatjuk, melyek közül az első adja meg a későbbiekhez az alapot.
Az első szakasz egy alapozás. Meg kell tanítani a kiskutyának, hogy ki a gazdi, kinek a szavára kell (kötelező jelleggel) odafigyelni. Meg kell tanulnia z állatnak, hogy a környezetében ő hol helyezkedik el. Akár a többi állathoz, akár a családtagokhoz képest neki hol a helye. Ezt az állatvilágban is elsőként tanulják meg a kölykök. Mindemellett még ilyenkor el kell sajátítania a játék, a védekezés és támadás szabályait, hogy a későbbikben ne legyen ezzel gondja. Az étkezés alapszabályainak elsajátítása is nagyon fontos, hiszen az állatvilágban minden egyednek megvan a maga helye a hierarchiában, ami az étkezések sorrendjét is megadja.
Ha a kutya új közegbe kerül, más, idősebb vagy erősebb fajtársai közé, nagy hasznát veszi ennek a tudásnak, mert megóvja magát a kellemetlen, sérüléstől sem mentes leckéztetéstől. Még ilyenkor le kell szoknia a makacskodásról és önzésről, különben a későbbiekben egy igen kezelhetetlen állat válik belőle. Érdemes megfigyelni, hogyan tanítja az anyag a kiskölyköket és ezt venni alapul a későbbiekben.
A tanulás, tanítás következő része, a második fázis akkor kezdődik el, mikor a külyökkutya az új otthonába, a gazdájához kerül. Ez általában 6-8 hetes kor után történik meg. A legfontosabb ebben a szakaszban, hogy a kiskutya megtanuljon együtt élni az emberrel, a gazdájával a közelebbi ismerősökkel, az idegenekkel. Ez nagyjából ugyanúgy néz ki, mint az anyja mellett és a testvérei között. El kell fogadnia a fontos szabályokat, amelyeket az ember hoz és szép lassan, következetesen megtanít neki.
Ilyen például az, hogy ok nélkül és főleg éjszaka nem sírhat, nem nyafoghat, olyankor aludni kell, nyugalom van. Az alvás bizonyos helyeken nem megengedett, vagy csak a saját helyén aludhat. Nem piszkíthat akárhová, csak az alomba vagy pedig meg kell várnia a sétáltatást (ez a legnehezebb, így ezt megtanítani tart a legtovább). Nem rághatja, hurcolhatja a házban található holmikat, mert azok nem az ő játékai. Csak a játékait rághatja, a kosárkáját, párnáját, tányérját sem szabad. Meg kell neki tanítani, hogy fix időpontban, fix helyen kap enni, nem kéregethet a nap bármely szakában és nem állhat kuncsorogva az asztal mellett, mikor a gazdi eszik.
A harmadik oktatási fázis a sétáltatással kezdődik. A kutyának szocializálódnia kell és megtanulni, hogy a gazdi szava nem csak házon belül, de mindenhol, minden körülmények között szent. Hozzá kell szoknia a pórázhoz, ha tömegközlekedéssel is fog utazni, akkor a szájkosárhoz, a nyugodt viselkedéshez, az idegenektől való távolságtartáshoz, de ezzel együtt a barátságos, nem támadó viselkedéshez. El kell fogadnia, hogy más kutyák, más állatok is vannak a világon, amiket tiszteletben kell tartani.
